3.Fejezet- Hopeville: az első napok

Nyár vége van, és én itt ülök a kocsi hátsó ülésén, gondolkozom. Már több, mint egy hónapja élek életem teljes tudatában. Az ominózus este óta Maggie nénivel nem is nagyon beszéltünk erről. Rengeteg kérdés kavarog bennem. A költözést hamar megszerveztük,ma reggel végleg elhagytuk Londont. A kis hátizsákomban lévő dolgok kivételével mindenünk Hopevilleben van már. Csak mi nem. Percek kérdése, és odaérünk. Visszaköltözünk abba a házba, ahol megszülettem. Ahol anya meghalt. Megrémiszt a tudat, hogy olyan házban fogok lakni, ahol meghalt valaki. Nem is akárki-az édesanyám. Maggie néni se szól semmit. Csak az utat nézi, némán vezet. Kíváncsi vagyok a házra, a környékre, mindenre. Befordulunk egy sarkon,és egy kis utcában találjuk magunkat. Maggie néni mindenre emlékszik, megáll egy hatalmas ház előtt.
-Megérkeztünk- szól hátra
Némán kiszállok az autóból, és követem. Kulcsokat vesz elő, azokkal nyitja a kaput. Egy másik kulcscsomóval a ajtót is kitárja. Tátva maradt a szám. Odabent minden tiszta, sehol egy pókháló, pedig 15 évig senki se lakott a házban. De érthető, Maggie néni takarítókat küldött ide. Az ajtó egy tágas előtérbe vezet, ahonnan három ajtó nyílik, és egy lépcsős az emeletre.
-Itt volnánk- sóhajt nagyot Maggie néni - Megmutatom a szobádat. Megindul, fel a lépcsőn, és a tetején balra fordul. A rövid folyosó végén egy fehér ajtó áll, és egy fából készült, rózsaszín A betű függött rajta.
-Ez lett volna a babaszobád, és most ez lesz a szobád is. Lépj be, nézz körül, addig megnézem, hogy minden rendben van-e.
Kitárom az ajtót, és fennakadnak a szemeim. Egy gyönyörű, világos helyiség, halvány, türkizes falakkal. A hatalmas ablak előtt széles párkány, arra puha plédet és egy párnát raktak. Az egész szobám kör alakú, hatalmas baldachinos ággyal, fehér bútorokkal, és egy kis ajtóval, ami mögött saját fürdőszoba lapul. Elmosolyodom, és becsukom magam mögött az ajtót. Maggie néni a lépcső mellett áll, és int, hogy menjek vele. A szomszéd szobába lép be, és vesz egy nagy levegőt. Ott csak egy ágy van, egy szekrény, és egy kis asztal.
-Ez az a szoba, ahol a világra jöttél. És ez az, ahol... Ahol Serena meghalt- az utóbbit magának mondta, szemét elfutják a könnyek. Megölelem, és kihúzom a szobából. A ház többi részét is megmutatja, a konyhát, a nappalit, az ebédlőt.. A szobámban magamra maradok a gondolataimmal, mindent elrendezek. Az ágyam puha,és kényelmes, lehunyom a szemem. Ideje aludni....



Eltelt kilenc nap. A mai napon kívül semmit se mozdultam ki a házból, ma is csak azért, mert suliba kellett mennem. A ház gyönyörű, de egy részem sajog az emlékek miatt. Maggie nénin is látom, hogy néha szomorú, de lassan megszokjuk a helyzetet. Reggel is ő keltett, mire ásítottam egyet, és kikászálódtam az ágyból. Az új iskolámban az az érdekes, hogy egy óra kivételével ugyanazt tanítják, mint egy rendes suliban, mert nekünk is meg kell tanulnunk beilleszkedni a társadalomba. Van azonban egy különóra, ami tehetséggondozás néven fut, itt fejleszthetjük tökéletesre a képességeinket. Továbbá nincs egyenruha, se ünneplő, mindig azt hordasz, amit akarsz. A szekrényemből előszedtem a farmeromat, és egy ujjatlan, fehér inget. Megfésültem a hajamat, és a fülem mögé fésültem. Nem szeretek feltűnősködni, nem hordok élénk színeket,minden ruhám fehér, fekete vagy bézs,  nem sminkelek, így érzem jól magam. A földszinten cipőt húztam, és hagytam, hogy Maggie néni elvigyen a suliba. Az épület előtt kirakott, fogtam a táskámat és kiszálltam. Felbaktattam a lépcsőn, és betoltam az ajtót. Odabent minden úgy nézett ki, mint egy hétköznapi gimi, de mégsem volt az. A büfé előtt nagy sorok álltak, a szekrények előtt diákok beszélgettek.. Megkérdeztem a portást, hogy merre van a tizenhármas terem, és elindultam arra, amerre mutatott. Az ajtó előtt megálltam, és vettem egy mély levegőt. Lenyomtam a kilincset, és besétáltam az osztályba. Odabent senkinek se tűnt fel, hogy ott vagyok. Klikkekbe verődve beszélgettek, nevettek. A semmiből egy vörös, egyenes hajú lány tűnt fel, megállt előttem, és megszólalt:
-Jasmine Styles vagyok, engem kértek meg, hogy mutassam meg a sulit. Remélem jól fogod magad érezni. Jól vagy? Elég sápadtan festesz..
-Nem, persze, jól vagyok-mosolyodtam el- Nyáron nem nagyon láttam napot. Avery Belle Matthews. -végignéztem Jasminen. Hatalmas, zöld szemeivel nagyon szép volt. Ahogy észrevettem, stílusban nagyon nem egyezünk. Kockás miniszoknyát viselt térdzoknival és piros pólóval. Pár másodperc múlva megint beszélni kezdett, valami kegyetlenül hadart, alig tudtam rá figyelni, de megértettem amit mondott. Ő apai ágon alakváltó, az anyukája egyszerű asszony, így ő is a hibridek közé sorolható. Elmagyarázta, hogy ebben a suliban minden év elején van egy nagy buli, ahol mindig történik valami, az órákon szabadon mászkálhatsz, a menzán nem érdemes enni mert fix a gyomorrontás, és hogy a diákok többsége köztudottan őrült. Figyelmeztetett, hogy melyik tanárokkal vigyázzak, és hogy maradjak mindig mellette, nehogy eltévedjek. Ma még nem voltak órák,csak az évnyitó, úgyhogy hamar hazaértem. Jasmine megadta az elérhetőségeit, és este érkezett egy barátfelkérésem Facebookon. Ő volt az. Beszélgettünk egy órányit, aztán elköszöntem tőle. Engedtem magamnak egy kád vizet, és relaxáltam egy kicsit.Amikor végeztem, lefeküdtem a pihe-puha ágyamba, és hamar elaludtam. Volt mit kipihennem.